Добре охранявани мъже

by Robert Merle, Райна Стефанова (Translator)

Действието на романа „Добре охранявани мъже“ се развива в бъдещето. Със средствата на фантастичната гротеска авторът рисува необичайна картина на икономически и политически матриархат – свят, в който мъжете са на изчезване.

Genres: Science Fiction, Fiction, Dystopia, Classics, France, French Literature, Roman

464 pages, Paperback

First published January 1, 1974

About the author

Born in Tebessa located in ,what was then, the French colony of Algeria. Robert Merle and his family moved to France in 1918. Merle wrote in many styles and won the Prix Goncourt for his novel Week-end à Zuydcoote. He has also written a 13 book series of historical novels, Fortune de France. Recreating 16th and 17th century France through the eyes of a fictitious Protestant doctor turned spy, he went so far as to write it in the period's French making it virtually untranslatable.

His novels Un animal doué de la raison (A Sentient Animal, 1967), a stark Cold War satire inspired by John Lilly's studies of dolphins and the Caribbean Crisis, and Malevil (1972), a post-apocalyptic story, were both translated into English and filmed, the former as Day of the Dolphin. The film The Day of the Dolphin bore very little resemblance to Merle's story.

He died of a heart attack at his home La Malmaison in Grosrouvre near Paris.

Reviews

[Anna · Rating 3 out of 5]

"Hello, I'm Ralph Martinelli, the inconspicuously named Italian-American medical researcher, and despite (or because of) my uncanny quality of having no discernible characteristics of my own (besides being short, hairy, and the owner of a penis), somehow every woman in existence wants to fuck me and have my babies- this was just always my life, and there is nothing odd about it knowing my indiscernible charm. I never know what's going on around me, and I am never privy to the action, I'm merely reporting on news I heard from someone who heard about someone who wrote an article some weeks after the fact. I like chubby women, and remark on the sexuality of all of them in ways that are probably an aging writer's best attempts at conveying what an attractive woman is like, I just don't realize that I'm the only one thinking these crazy things. I also speak in a wholly dismissive manner of any woman I don't personally find attractive, and only believe that people who I find attractive are the only ones who can be nice, sane, or fun to be around- yes, despite shacking up with someone who screeches her head off at me if she thinks I may have thought but not voiced something that's not in line with her dystopic beliefs that condemn any and all ideas of masculinity or sexuality on part of a male individual as inherently sinful, abusive, and overall awful."

"I'm Anita, the carreer-y carreer-woman to whom the most important thing is her carreer. I'm hard and cold and somehow married to this smoking sexpot of a short, hairy, aging researcher, but I leave him halfway into the book without any questions asked or emotions expressed. My only characteristic is that I'm hot and smart and as such, definitely a cold, cold person with no redeemable qualities: you can tell by my lack of desire to be a mother, because of course childbirth must be the ultimate goal of anyone born with ovaries, and women who don't have or want kids are evil, immoral, shitty-shitty people."

"And I'm Burage, the emotional emotion-woman. I'm equally as hot as Anita and look a lot like her but not quite, and I scream, and yell, and abuse, and accuse my partner of horrible shit for no real reason whatsoever, but I still love him- you can tell because we both tell you so, I'm just PASSIONATE and VIBRANT unlike that cold, cold bootlicker, Anita. It seemingly took me about a month to buy into the insane new rhetoric -even more so than Anita might I add- and begin spouting it. I act normal one second and then start screaming about sex and chauvinism for no apparent reason; that's how you know I'm the love interest and actually one of the good ones. I'm a terrible character, a caricature, and a hell of an infuriating person who talks like no real person would ever speak."

I expected something in the vein of "Y: The Last Man" by Vaughan (which is my favorite graphic novel), but what I got... was not it. This one is about the least interesting person of a fascinting situation: a dull character, an early sitcom's "straight man" if you will, surrounded by insane personalities in a mad comedy of manners. Which is less entertaining in reality than it sounds on paper.

[Michael · Rating 3 out of 5]

The Virility Factor is another example of a great idea that could have evolved into a great book but instead devolved into a hot, weird mess. The notion, that the prevention of a viral outbreak not only renders most men sterile but forces women to take the absolute lead in society, SHOULD have made a great story. Merle did not make a great story. Instead, he made a goofy misogynistic story where people do inexplicable things. The author also had a preoccupation with telling the reader how attractive or unattractive all the characters looked. I have to think this is unusual as I haven't noticed any other author take this tack ever. I would have given it fewer stars, but the wreck was hard to stop watching.

[Snejina · Rating 5 out of 5]

За втори път след "Малвил" Робер Мерл ме изненадва изключително приятно.. И по моето скромно мнение тук той отново е създал един гениален свят. Може би не точно в стила на антиутопиите, но определено също толкова страшен.
Епидемия от странна болест върлува по света.. Енцефалит 16 засяга все повече държави по света, няма спасение, няма ваксина, няма дори догадки откъде и как се е появил.. Разболяваш се и след няколко дни си мъртъв.. Новото тук обаче, измежду много други подобни сюжети е факта, че Енцефалит 16 засяга само мъжете.. И не само това: Енцефалит 16 засяга само сексуално активните мъже - Не можеш да се заразиш ако си момче недостигнало полова зрелост или пък старче , на което вече не му става... Мъжете мрат като мухи и съвсем резонно Жената изплува на повърхността.. Буквално и навсякъде - Жена президент ( действието се развива в Щатите), жени милиционерки, строители, бизнес дами... тотален и пълен Матриархат.. Постепенно нещата обаче започват да излизат от релси- президентката проповядва и ръководи страната в духа на ултрафеминизма, на моменти дори граничещ с нацизъм...
Всъщност има начин да се спасиш от заразяване и изхода е един- Кастрация... Тотално и необратимо кръцване...И много мъже пред страха от смъртта избират този път. Създават се нещо като касти...
"Необходими ли са ни мъжете? За какво? За различните длъжности, ръководни позиции и професии( някои считани за традиционно мъжки) ? Не... В този свят на женска еманципация и амбиции, няма нещо , с което жената да не може да се справи.. А ако не може, ще бъде обучена.. За секс? Не..процъфтява търговията с вибратори, измислят се нови модели мъжки секс кукли, увеличава се броя на лесбийките... За размножаване? Моля ви... в този век на бум на медицината и медицинските изследвания, не е непременно нужно да имаш мъж до себе си, за да родиш дете.. Просто междувременно увеличете капацитета на банките за сперма...
Но има определена група мъже, не заразени мъже , в разцвета на силите си и половата мощ, интелигиентни мъже, учени в различни области, доброволно затворени с участие и решение на правителството на място наречено Блувил . Това са Строго Охраняваните мъже.. Тези мъже и техните женски екипи търсят ваксина.. Нашият главен герой, разказващ ни историята от първо лице, е от тях.. Но...ще искат ли наистина жените да разпространят и използват ваксината??.. Има също така и тайна опозиция, мъжка проституция със сводници жени, създават се дори и партизански отряди..
Робер Мерл поставя страхотни въпроси в тази малка книжка, и го прави блестящо, с безкрайно умела ирония и чувство за хумор, които няма как да те оставят безразличен към прочетеното.. Следващата ми негова ще бъде "Мадрапур", остава само да си я намеря и купя. :)

[Ani · Rating 3 out of 5]

3.5 stars

Férfi írta és ez az egész regényen érződik, hiszen a férfiak félelmeit ábrázolja (kasztrálás, sikertelen „teljesítés”), illetve a nők félelmeit (milicista elhanyagolt babájává válás, megerőszakolás) komikusan jeleníti meg a férfi nemre vonatkoztatva.

Az egész nagyon lassan indul be és nem is nagyon gyorsulnak fel az események. Kaptam egy mutatóban sem hős karaktert, aki dögös olasz vonásokkal rendelkezik, régimódi elveket vall és csodás apa. Rajonganom kéne, de meg sem érintett… Megszoktam a látványosan fordulatos és eseménydús könyveket, amikben erős karakterek vannak.
Ez a sztori viszont nem rossz, hiszen elgondolkoztat és abszolút beleássa magát a felbukkanó járványt követő jelenségekbe és a pszichológiai hatásaiba. Ráadásul mindenféle férfiábránd megjelent benne: domina, prostituált, katonanő egyenruhában, hűvös-dögös munkatársnő, karrierista nimfomán… Vannak benne humoros jelenetek és társadalmi karikatúrák, amik tetszettek, bár eltúlzottak voltak. Minden eltúlzott volt, mégis realisztikusnak éreztem a járványt és az általa okozott jellemtorzulást…

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2...

[Sofie · Rating 2 out of 5]

Having just read the Handmaid's Tale and the year being 2020, I came upon this book about a pandemic that affects only men; I must say my expectations were very high. Maybe that is why I disliked it so much.
It is already very hard to like a book if you can't stand the main character, but other than that I just found the whole thing to be a giant caricature of both men and women. The dialogues between the two sexes are cringey and every time a character is described, it is in a stereotypical, sexualizing way. Frankly, it is just exhausting.
Nevertheless, it all started out well. The main idea is great, an opportunity to assess the role of men and women in society. But by the time you reach page 100, the story has become so incredulous and unsubtle that it evolves into nothing more than a missed opportunity. This could have been a work far ahead of its time, but instead, the author was unable to free himself from the misogynistic mindset which he set out to criticize.
I hoped that things would get better towards the end, but it just became even more preposterous and at times even embarrassing to read.
I thought about giving this book one star, but felt that wouldn't do justice to Robert Merle's writing (I read the book in its original language -French). Despite the awful dialogues, this man has an enjoyable writing style and I would definitely recommend some of his other books. Just not this one.

[Pippindemie · Rating 2 out of 5]

Un livre vraiment influencé par son temps (1975) et donc un peu daté sur beaucoup de réflexions. Et si Martinelli avait pu se concentrer sur son vaccin plutôt que sur son pénis et l'apparence de ses collaboratrices...

[Іван Синєпалов · Rating 4 out of 5]

У 74-му це могло виглядати як розумна і злободенна сатира, але зараз більше схоже на картинку реального майбутнього, де перемогло скасувальництво.

[Gwynn_Sky · Rating 4 out of 5]

An interesting idea, especially from a male author. Dynamic, easy to read, sometimes a little more description than is worth reading, but definitely one of those books that you have to read at least once.

[Tilda · Rating 5 out of 5]

Olen seda raamatut nüüd juba tükk aega peas kaasas tassinud ega suuda otsustada, mida siis kirja panna. Lugesin hästi pikalt ja selle aja jooksul kujunes meil välja tõeline love-hate relationship. Mul nimelt oli LR 1980. aasta eksemplar, hall, lagunev ja sedavõrd kirbukirjaline, et ma ei näinud seda lugeda ka prillidega mitte. Üks hetk käisin läbi lähimad raamatukogud uurimaks, et ehk on neil mõni parem trükk, kuid raamat oli kõikjal maha kantud. Egas midagi, kirusin ja lugesin edasi, sest oma sisult meeldis raamat mulle päris hästi. Ja kah raske seletada, miks täpselt. Võimalik, et ma päris täpselt ei saanudki aru, mida autor kirjutamise ajal (esmatrükk 1974) sellega öelda tahtis. Pilgata või hoiatada või mõlemat? Lihtsalt tähelepanu juhtida? Aga millele siis täpselt?
Ühesõnaga maailma vallutab viirus entsefaliit-16, mis tapab fertiilses eas mehi. Viirus on ülinakkav ja ülikiire tapja, vaktsiini ei ole, kuid mehed, kes on kastreeritud, ei nakatu. Mehi langeb nagu loogu, vähestest ellujäänutest enamus otsustab kastratsiooni kasuks. Raamatu peategelane on teadlane ja üksikisa, mees parimais aastais, doktor Martinelli. Epideemia alguspunktis oli just tema see, kes maailma vägevaimate tähelepanu probleemile juhtis ning vaktsiini välja töötamist juhtima hakkas. Peagi on kogu võim naiste käes, sh seadustloov ja täidesaatev, ka sõjavägi koosneb nüüd naistest. Vaktsiini välja töötavatele vähestele meesteadlastele, kes kastratsiooniga ei nõustu, luuakse kaitseala (suure turvatsooni ja okastraadiga ümbritsetud, naistest koosneva sõjaväe poolt valvatud salajane linnak), kus nad oma tööd jätkata saavad. Või peavad, vähemalt esialgu, hiljem selgub, et esiteks, sõjaväelased valvavad kaitseala nii sisse- kui ka väljatungijate eest. Teiseks, USA on saanud endale mehi tõeliselt vihkava naispresidendi, kelle meelest võiks nimetatud vaktsiin samahästi ka loomata jääda. Ühesõnaga, kogu maailmakord on muutunud, demokraatiast on saanud diktatuur, võimu haaranud radikaalsed feministis muutuvad kiiresti pühendunud fašistideks, jne, jne. Õnneks, ükski uus maailmakord ei sobi kõigile, vaatamata ulatuslikule ajupesule ikkagi leidub naisi, kes usuvad jätkuvalt, et tegelikult, tegelikult on isased inimesed koos oma toimiva võlukepikesega ikkagi piisavalt toredad, et neid vähemalt koduloomagi eest pidada … No umbes, eks, liberaalsed feministid kodustavad Martinelli, kukutavad diktatuuri ning kehtestavad selle asemele miski emadust ülistava vildaka matriarhaadi.
Seejuures, raamat algab stseenist, kus kabinetis istuvad kolm mõjuvõimsat meest pluss see õnnetu doktor Martinelli. Mehed, suheldes üksteisega kui, siis ehk 13.aastastele poisikestele sobivas toonis „mul on pikem kui sul“, püüavad mõista, ega see uus, veel tundmatu ja üsna vähe levinud entsefaliit-16 nende valimisi untsu ei keera. Ruumis on veel viieski inimene, keegi naine, kuid tema kohalolekut vaid mainitakse, sest iluduskuninganna ta pole, seega rääkimist ei vääri, tema on niisama, nagu mööbel siis või, või kardinad … Ehk et siis selline sketš ääretult meestekesksest maailmast.
Ja see pole veel kõik. Kogu see tohutult suur lugu on täis doktor Martinelli mõtteid ja seiklusi, enamus neist ühte või teist pidi seotud vastassugupoolega. Võimalik, et selleks, et ma lugejana ikka aru saaks ja ei kahtleks, et doktor Martinelli on täiesti normaalne ja terve mees, kirjeldab Merle iga raamatu naistegelase kõiki füüsilisi omadusi või eripärasid. Doktor Martinelli pöörab pilgu oma laborandile ja ma saan teada, missugused on selle naise kehaehitud, rinnad, kõnnak, silmad ja näoilmed. Doktor Martinelli seksib ühe, teise ja kolmandaga, omal soovil, sunnitult või tulenevalt kainest kasuarvestusest ja Merle kirjeldab nii, et äsjailmunud Erektori võiks hoobilt Tähekese püsitellijatele (mina) edasi postitada.
Kokkuvõtet või järeldusi ma ei hakkagi tegema. Sest saaks nii mitmeti. Ilmselt peab arvestama kirjutamise aega ja lugeja subjektiivset tõlgendussoovi. Paljust ja põnevalt. Meeldis Merle stiil, sihutihe, detailne tekst. Ette heidan mõningast hooletut ümberkäimist massipsühholoogia alustõdedega, vn. Aga rõhutaks ikkagi põnevust, ma tõesti koguaeg ootasin kannatamatult, et kuidas siis nüüd edasi.

[Konstantin · Rating 2 out of 5]

Mírně lechtivá sci-fi pohádka o tom, jak jeden malý americký doktor vynalezl vakcínu proti strašlivé chorobě, hubící muže po celém světě, a přitom si párkrát vrznul. Příběh je to vlastně hodně komorní - jeho jádro se odehrává ve venkovské usedlosti, která se změnila v uzavřenou výzkumnou laboratoř. Právě touhle svou komorností a důrazem na postavy a vztahy mezi nimi mi Muži pod ochranou připomněli Malevil, jenomže tady jde v prvé řadě o satiru. A možná, že i v té druhé řadě. Během čtení jsem se nedokázal zbavit pocitu, že si autor neustále (a obzvlášť v samotném závěru) dělá legraci - ze mě, z postav i z příběhu jako takového. Hrdinky a hrdinové jsou vlastně takové typizované postavičky a celý text je spíš jedna velká zesměšňující reakce na feminismus (především v jeho radikálnějších formách) než cokoli jiného. Do čtení jsem se chvílemi musel nutit, a i když nebudu tvrdit, že by mě knížka vyloženě nebavila, bohužel musím konstatovat, že Merle napsal podstatně lepší věci, kterým stojí za to věnovat čas i energii, nutnou pro otáčení stránek...

[DaViD´82 · Rating 5 out of 5]

S bedformismem na věčné časy! Hmm? Ne, děkuji pěkně... Dalo by se sice Merlemu vyčíst, že jeho postavy jsou spíše než-li živoucími charaktery personifikací světonázorů, genderových postojů, sociologických nešvarů a kdo ví čeho všeho ještě. Ovšem kdo by to dělal, když právě to je důvod, proč Merleho v první řadě číst? Nikdo jiný nenabízí tak nepodbízivě a přesto líbivě nadčasová témata k zamyšlení. Navíc za(o)balená ve vynikajících thrillerech.

[Pierre Barthélemy]

Une pandémie se déclenche mais ne tue que les hommes en âge de procréer. Beaucoup meurent, certains acceptent d’être stérilisés pour éviter la contamination ; d’autres deviennent des « hommes protégés », placés dans des camps où ils perdent tous les avantages d’une société patriarcale, voire « phallocratique ». C’est le cas du personnage principal, le Docteur Martinelli, chargé de développer un vaccin contre cette affection, très vite récupérée à des fins politiques.

Le roman, rédigé comme son journal, porte deux propos. D’abord, il semble dénoncer les excès d’un féminisme extrémiste et misandre. Logique, cette critique aurait peut-être gagnée à être un peu plus nuancée - même si elle nous semble s’expliquer par le contraste avec un féminisme (un peu) moins radical émergeant à la fin du récit. Surtout, par une ingénieuse inversion des rapports de force entre les genres, Robert Merle met en lumière la place de la femme dans la société, en la faisant subir à un homme ! Le Docteur Martinelli est alors déconsidéré, parfois traité avec un mépris amusé, parfois avec un désir affiché et de nombreuses décisions à son égard sont prises sans même qu’il ne soit jugé utile de le consulter. Ce qui lui ouvre les yeux sur une réalité aussi évidente qu’indispensable à rappeler : les privilèges du « premier » sexe.

À faire notamment lire à un tonton macho.

[Executionereniak · Rating 4 out of 5]

Scifi román.




"Pane! Pane, počkajte, niečo ste si zabudli. Nech sa páči."

" " ノ( º _ ºノ)

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Robert Merle regénye, a Védett férfiak egy kiváló alkotás, talán leginkább a klasszikus értelemben vett elbeszélés, a modellező társadalomkritika, az utópia és a tudományos-fantasztikus irodalom halmazainak metszete. Bár a könyv jó 35 évvel ezelőtt íródott és az eseményeket a '80-as évek Amerikájába helyezi, mondanivalója szörnyen aktuális, mivel maga a konfliktus időtlen, örök. Mert miről is van itt szó? Az agyvelőgyulladást okozó vírus egy agresszív, kezelhetetlen fajtása módszeresen kiirtja a nemzőképes korban leledző férfiakat. A járványt lényegében azok élhetik csak túl, akik önként vállalják a fizikális vagy kémiai kasztrációt, vagy - ahogy ez történik a regény főhősével is - szaktudásuknak köszönhetően a fokozatosan elnőiesedő társadalom számára átmeneti értékkel bírnak, s így teljes elszigetelésben, a koncentrációs táborok könyörtelenségét idéző biztonságos, védett zónán belül élik mindennapjaikat, melyet egy gyógyszergyár hatalmas birtokán belül alakítanak ki számukra. Biztonság és védettség persze relatív fogalmak. Az elszigeteltség talán megakadályozza a fertőzés - na és persze a külvilág, a valós lét híreinek bejutását, de nem nyújt védelmet saját magunkkal és emberi ösztönapparátusunkkal szemben.

A Védett férfiak voltaképpen egy erős metafora: a mindenkori és minden szempont szerinti többség és kisebbség viszonyulásának metaforája, s mint ilyen, sokféleképpen lefordítható, faji-etnikai, vallási, korcsoportok szerinti vagy éppen a politikai véleményazonosulásból fakadó szembenállásokra. Merle könyvét nem kizárólag azért ajánlatos kézbe venni, mert érdekes és mindvégig izgalmas - azaz "jó" -, hanem mert társadalomtudóshoz méltó éleslátással és következetességgel vezet végig egy folyamatot egészen az extremitásokig. Olyan folyamatról beszélek, mely kezdetleges formában ugyan, de jelen van korunk társadalmában is, s most viszonylag veszély nélkül pillanthat bele az olvasó saját jövőjének egy igencsak lehetséges forgatókönyvébe.

[Emese Engedi · Rating 2 out of 5]

It started off very promising, drawing up an interesting dystopian world. As the story advanced, it lost its coherency and the events became less and less believable. Also, the romantic banters were super cringy, the image of the male protagonist reminded me of the main characters of Leslie L. Lawrence, which could be fun, but not with the premise this book had. The topics it dissects have some relevance to our present world (gender inequality, validity of retribution when working against this inequality, political and societal changes caused by a global pandemic, etc.), so overall, it wasn't a good book, but a good food for thought.

[Veronika · Rating 1 out of 5]

Was it badly written or just badly translated? Either way, we can’t blame the translator for that car crash of a plot, those inane dialogues, or the constant (and repetitive) descriptions of every character’s physical appearance.

[Eszter · Rating 4 out of 5]

The first thing I experienced after I put down the book was cat calling.

[Adi · Rating 4 out of 5]

A weird, yet captivating story. An epidemic of the so called Encephalitis 16 starts to spread accross America, killing the procreative male population. Women, young boys and old men are immuned, however teenage boys to elderly men start dying uncontrollably.
Ralph Martinelli, along with fellow scientsts, is sent in a protected zone and they are commanded to find the cure. It takes some time for the vaccine to be created, and meanwhile women start taking over all the important positions in the country - political, diplomatic, law enforcement, etc... So would they be happy to go back to the old, male-dominated world? Do they actually want the vaccine? With a lot of irony and humor Robert Merle answers these and other questions.

[Laura Szűcs]

Dnf
valahogy most nincs hangulatom ehhez a könyvhöz

[Sonya Georgieva · Rating 4 out of 5]

Доста интересно четиво по време на една действителна световна пандемия.

[Delph · Rating 4 out of 5]

Étonnement actuel pour un roman de 1974 !
Au programme : féminisme / épidémie / relations sociales entre les sexes .. et franchement impressionnée par la réflexion sous jacente (malgré le sexisme).
Et au delà des thèmes qui me touchent, l’histoire est bien construite et nous emmène d’un bout à l’autre du roman.

[Erik Graff · Rating 3 out of 5]

This is a better-than-average near future science fiction novel by a writer not normally associated with the field. The topic is gender relations. A encephalitis-like disease kills off all males who are not castrated. Females take over.

[Mandi · Rating 5 out of 5]

http://ffgbook.blogspot.hu/2017/01/ro...

[Джорджия · Rating 3 out of 5]

Един свят със съвсем обърнати роли!

[Ondřej Puczok · Rating 3 out of 5]

Po světě se šíří virus, má za sebou desetitisíce obětí, zpočátku se tutlá i bagatelizuje a pak se až pět minut po dvanácté hledá vakcína. Ano, tohle už pěkných pár měsíců slýcháme i v realitě a pro čtení knihy je tak začátek roku 2021 ideální dobou. Rozdíl je však ještě v tom, že nemoc kosí jen muže v produktivním věku a jediná záchrana (do vakcíny) spočívá v ukončení spermatogeneze, ať už chirurgicky nebo chemicky. Spojené státy, očividně nejvíce postižené, tak začínají ovládat ženy, muži jsou pod kontrolou, kastráti (tzv. "Áčka") nebo za odpadlíky a začíná převládat ideologie radikálního feminismu ("muž je utlačovatel a jako takového ho nepotřebujeme") a náboženského boje proti heterosexuálnímu pohlavnímu styku (nemoc spojená s "varlaty" je nábožensky vykládána jako boží trest).

Mé laborantky se usadí v kruhu a já si sednu mezi ně. Překvapilo je to. Následuje chvilka ostýchavosti a rozpaků. Už nás od sebe neodděluje můj stůl. Navázal jsem s nimi kontakt. A pro ně to je nějaký kontakt! S pohlavním nepřítelem číslo jedna! Se sexistou! S falokratem! S ďábelskou bytostí nižšího řádu! Ale taky si říkám, že možná i trochu přitažlivou, když se musí stýkat pouze s Áčky…

Základní premisa tak zní opravdu zajímavě, ovšem na knize je vidět stáří (publikováno 1974). Velmi tepe radikální feminismus (ten, co "nenávidí muže") a zároveň chválí silné rozhodné ženy. Jenže ve stejné chvíli je stránku za stránkou celá kniha protkána tím nejpovrchnějším hodnocením žen. Například hned ta první - sekretářka - je třikrát po sobě opakovaně hodnocena jako nepřitažlivá*. Všechny "hrdinky" se kterými musí hlavní představitel "trpět" jsou naopak hodnoceny jako přitažlivé a celé to končí jakýmsi faktickým mnohoženstvím (i když tak trochu jinak...).

Osamělé ženy – a říkám to s trpkostí, protože nejsou všechny ošklivé. (...) Ona byla, stejně jako ten, s nímž si dopisovala, osobnost zcela mimořádná. Už jenom vzhledem.

Po přečtení knihy Malevil si nemyslím, že je to schválně - ve smyslu koncepčně zajímavě takto na "mužský pohled" poukázat - jen autor už je zkrátka takový. Na druhou stranu se to ale dobře čte a umím si představit, že ve věku okolo 15 let by to byla má oblíbená knížka. Spojení pubertálních představ a sociální dystopie v době, kdy člověka nějaké teze o rovnosti mnoho nezajímají...

Zároveň je proměna společnosti (nejen fyzická, ale hlavně politicko-sociální) až příliš rychlá a radikální, podobně málo uvěřitelná jako v Podvolení nebo podobně (i když o 180 stupňů naopak) zaměřeném Příběhu služebnice. Po malé chvíli už jsou znásilnění odsuzováni ve stylu "oběti se to muselo líbit", nemluvě o trestnosti sexuálních pomůcek apod. Naopak ale oceňuji náhled do mezinárodních vztahů v sobě vymírání můžu, které zněly velmi dobře. Kuba, Gibraltar, Taiwan, to, co tolik chybělo ve Věku supernovy.

Poslední poznámka směřuje k překladu - v knize se objevují velmi pravidelně cizí slova a různá latinská přirovnání a neřekl bych, že se u nás používají nějak pravidelně - dixit, kurtoazie, zkratky jako LIB a HEW (což je mimochodem od roku 1979 již neexistující součást americké vlády a v knize je vysvětlena až někde daleko za půlkou) - která by si zasloužila český ekvivalent, nebo vysvětlení. A je mimochodem fascinující, že ženská jména jsou ve feministické "dystopii" hezky česky přechylována :) Takový jazykový vtípek...

* Pro zajímavost posuďte sami: Další osoba v místnosti moc místa opravdu nezabere. Žena. Jeden z nich ji, zrovna když jsem vcházel, oslovil jako slečnu Whitovou. Jméno jaksepatří ironické: slečna Whitová není bílá, ale šedivá od hlavy až k patě. Šaty, pleť, vlasy, všechno jako myška. Bez věku a bez přitažlivosti, se sluchátky na uších se otáčí kolem magnetofonu. Budí ve mně dojem, že se sama dobrovolně vyškrtla ze života, jako ostatně lidé v pozadí vždycky.

Oči mých tří spolubesedníků se současně obrátily k slečně Whitové. Nebyla mladá ani hezká, a tak k sobě zatím jejich pozornost nepřivábila. Pro ně to byla ženská ani mladá, ani stará, vykonávala podřadnou funkci a neznamenala o moc víc než třeba stůl.

Nežasnu nad tím tichem, ale nad slečnou Whitovou, lépe řečeno nad tím, jak na ni pohlížíme. Diví se, jak se k ní najednou sbíhají všechny ty mužské pohledy. Ne že by si dělala iluze. Padesátnice, šedivá od hlavy k patě, navíc ani náznak toho, že by bývala hezká.

[Eléanore · Rating 3 out of 5]

Ce roman me fait penser à "Le pouvoir" de Naomi Alderman, que j'ai lu peu avant ce roman. L'idée est, dans les grandes lignes, similaires : les femme se retrouvent dans une position de domination face aux hommes, et des changements s'opèrent dans la société alors qu'elles prennent le pouvoir. Je n'avais pas été convaincue par "Le pouvoir", mais j'ai voulu donner sa chance à "Les hommes protégés" car je trouve le concept très intéressant, et je voulais voir une autre manière de le développer. Si j'ai plus apprécié ce roman de Robert Merle, je ne suis à nouveau toutefois pas entièrement convaincue.
Ici, les femmes se retrouvent en position de pouvoir car une épidémie d'une maladie se propage, et celle-ci ne touche que les hommes (à partir d'un certain âge). Les hommes meurent donc en masse, et il faut bien continuer à gouverner : les femmes prennent donc la place des hommes aux positions de pouvoir, petit à petit. S'en suit alors l'établissement de lois restrictives vis à vis des hommes, de la discrimination envers certains... Les rôles s'inversent !
On suit le Dr Ralph Martinelli, placé sous protection avec d'autres personnes à Blueville, où il est en charge de développer un vaccin contre la maladie. La vie va devenir de plus en plus difficile à vivre pour notre cher docteur, qui petit à petit va se rebeller et réaliser certaines choses sur l'état de son pays.
Je dois dire que j'ai détesté Ralph. Cet homme est pourtant très intelligent. Mais tout, de sa part, était sexuel. Il ne se passait pas une page sans une réflexion sur ses attirances, sur le physique d'un tel ou d'une telle, ses frustrations ou envies... Je ne le voyais que comme un obsédé sexuel. Il ne pensais qu'à cela. C'était à se demander si il travaillait vraiment sur son vaccin ! J'ai des sentiments partagés sur Anita : c'est une femme forte qui sait ce qu'elle veut et qui ne se laisse pas faire. De ce côté-ci, je l'admire beaucoup. Mais d'un autre côté, je l'ai trouvé sans cœur, froide, et au final sans réelle personnalité. Mais cela est, je pense, voulu, est dû à son obsession pour son travail. Ce qui peut pousser à remettre en question notre vision de l'ambition professionnelle. Les autres personnages féminins, notamment Burage et Jackie, son intéressants, mais je les ai également trouvées grossières, peu attachantes. Les relations entre les personnages sont ambiguës, difficiles à cause de la situation sociétale. Elles évoluent petit à petit, de façon réelle, mais en même temps, je n'aimais pas du tout les relations entre les personnages, que je trouvais souvent tout de même fausses.
L'intrigue en elle-même est asse intéressante. Son évolution m'a semblé logique, et avec un bon timing. J'ai beaucoup aimé suivre les changements de pouvoir, de lois, dans les relations entre Etats... J'ai aimé tout ces jeux de pouvoirs, que j'ai trouvé très passionnants et qui se développaient de façon réaliste. Je pense que sur ce point, il y a dû avoir pas mal de recherches pour faire en sorte que tout cela soit cohérent. Du côté du Dr, j'ai été moins passionnée. L'intrigue avance petit à petit sur ce point, parfois je me demandais où on allait. J'avais cependant très envie de savoir ce qui allait arriver après. La fin m'a beaucoup plu, et en même temps pas trop par certains points. Mais elle pousse à imaginer ce que cette société peut devenir dans le futur, ce que notre société pourrait être aujourd'hui si ce qui arrive dans ce livre, ancrés dans les années 1970, était vraiment arrivé.
En bref, le concept est assez bien développé pour moi, et ce livre pousse à remettre en question l'égalité femmes-hommes, les jeux de pouvoirs, les relations entre Etats. Cependant, des personnages exécrables et des relations étranges entre eux gâchent le plaisir.

[Angélique (MapleBooks) · Rating 4 out of 5]

Un livre tout en contradiction mais fascinant et qui donne à réfléchir !
Publié dans les années 70, "Les Hommes Protégés" fut certainement perçu comme plein d'idées féministes et progressistes. 50 ans plus tard, même si les bonnes intentions restent visibles, l'exécution prête à sourire.
Dans une société chamboulée par une épidémie d'encéphalite tuant en masse et exclusivement les hommes en âge de se reproduire, l'ordre nouveau est poussé à l'extrême aux États-Unis et le personnage principal, un chercheur -- un homme -- raconte son expérience dans un camp "d'hommes protégés" où il mène ses recherches sur le vaccin contre cette encéphalite.
L'auteur montre une bonne volonté en décrivant une société où les femmes, donné l'opportunité, prennent la place des hommes dans toutes les fonctions possible : chef d'entreprise, présidente, militaire...
Là où le bât blesse, c'est que tout en étant pour la libération des femmes, le livre est emprunt de tous les clichés traditionnels : la femme est coquette, la femme est séductrice et jalouse, la femme veut des enfants (à elle toute seule !), la vieille moche est un recueil de potins, et tout ce qui est reproché aux hommes par les femmes du roman (en particulier l'agressivité sexuelle et l'attitude dominatrice masculine) est illustré consciemment ou inconsciemment par le personnage principal. En particulier, il a une vision particulière de la fidélité et surtout, sa façon d'objectifier la femme est choquante, parfaitement résumée dans ce commentaire au sujet d'une femme qu'il déteste absolument :
"Avec ce corps, je n'ai pas de querelle. La personnalité qui l'habite est détraquée, mais pour l'instant, je n'entends pas la voix de XXX, je ne vois pas ses yeux froids, je peux presque faire abstraction du pouvoir qu'elle détient sur moi."
La fin du roman tourne à la franche rigolade, l'auteur n'ayant clairement rien pigé aux idéaux féminins d'équité sociale, mais ne gâche pas l'intérêt du livre.

[Lacii · Rating 5 out of 5]

Egy ismeretlen vírus üti fel a fejét, amibe szépen sorban belehalnak a nemzőképes férfiak. A világnak, gyógymód híján, alkalmazkodnia kell ehhez. Így nők kezdik el betölteni az eddig elérhetetlen vagy tipikusan férfiak által betöltött szerepköröket, míg a férfiak vagy a kasztrációt választják, vagy izoláltan élnek Védett férfiak-ként. Főszereplőnk, a tudós, Ralph Martinelli egy luxusbörtön szerűségben folytatja kutatásait abban a reményben, hogy megtalálja a vírus ellenszerét.

Robert Merle zsenialitása, hogy teremt egy nagyon érdekes élethelyzetet, majd ott egy egyszerű történet alatt felderíti annak legtöbb filozófiai aspektusát. Bár olyan sok tényleges történés nincs a közel 500 oldalon és főszereplőnk is egy passzív (férfi) naiva karakter, mégis kismillió gondolatindító kérdéssel találkozunk a könyv során: mennyiben különböznek a matriarchális és patriarchális társadalmi rendszerek? Egészséges-e egy egyensúlyát vesztett társadalom? Hogy alakulna a női nem, ha a férfinemet kivonnánk az egyenletből? Belennének-e töltve bizonyos szerepek, mint például az agresszor, lekezelő főnök szerepe? Minden férfi tehet-e arról, hogy a nők elnyomásban élnek?

A Mesterségem a halál és a Malevil után a Védett férfiak volt a harmadik Robert Merle könyvem és egyre határozottabban körvonalazódik bennem a döntés, hogy kénytelen leszek átrágni magam az író teljes életművén, annyira tetszenek az eddigiek.

[esztereszterdora · Rating 3 out of 5]

2.5 csillag

Nagy ooof.

Ha férfi lennék sem lennék lenyűgözve a nemem bemutatásától, nőként meg inkább bele sem kezdek a tirádámba, mert a végén még megkapom, hogy bedfordista vagyok.

A könyv eleje egyébként tök érdekes helyzetet vázolt fel, amiből egy jó gondolatkísérlet, elemzés, akár szatíra is lehetett volna, de a csak férfiakat pusztító vírus és hatásai nagyon gyorsan a háttérbe kerültek, és a főhősünk Martinelli belső monológját hallgatjuk, ami nagyrészt abból áll, hogy mennyire szeretne már dugni, melyik nő van éppen nagyon ráizgulva, vagy éppen mások külsejét és vonzerejét elemzi igazi r/truerateme stílusban (ne nézzétek meg, mi ez).

Az utolsó oldalon mondjuk legalább rájön, hogy nőnek lenni az eredeti felállásban annyira azért mégsem volt jó, de ez csak azután következik be, hogy majdnem csoportos erőszak áldozata lesz, semmilyen korábbi interakció nem nyitja fel a szemét, pedig a beszélgetései nagy része arról szól, hogy az őt körülvevő nők hullámzó keblekkel és kipirult arccal ecsetelik a problémáikat. Aztán persze szerelmet vallanak neki. Vagy gyereket akarnak tőle.

(Abba pedig már bele sem megyek, hogy a legtöbb feministákat képviselni kívánó karakter az őrült leszbikus, a szadista domina, és a Sheila Jeffreys szerű gondolkodók skáláján mozog.)

[Corentin Miriel · Rating 3 out of 5]

Un récit dystopique qui renverse l'ordre patriarcal établi a la faveur d'un bête virus qui ne s'attaque qu aux hommes post pubère- sauf ceux qui n'ont plus la force d'opposer une résistance physique quelconque - pour imaginer l'oppression de l'homme par la femme. Alors que la dérive totalitaire dans laquelle le pouvoir féminin s'abandonne peu a peu en exterminant progressivement tout ce qui n'est pas lui-même - c'est à dire feminin- un mouvement de résistance s'organise afin de redonner a l' homme une place digne dans la société : celle du géniteur de préférence. Condamné a coppuler a qui mieux mieux, cantonné au rôle de proie soumise à l'appétit vorace de femelles sans émotions et sans scrupules, sans même pouvoir jouir des responsabilités incombant naturellement au père, l'homme devient un objet, certes, mais un objet désirable.
Certains y comprendront la dénonciation du sort peu enviable que la société patriarcale réserve aux femmes. D'autres y percevront un horizon tout à fait désirable et troquerait volontiers leurs petits privilèges pour une si voluptueuse servilité et vice versa. Je gage qu On ne désire que ce dont on est privé.